Tetten érni a klímaváltozást
Dél-amerikai küldetésről ért haza múlt pénteken négy geográfus kutató. Az Ojos del Salado, a világ legmagasabb vulkánjának elhagyatott környékét vizsgálják éveken át műszeres mérésekkel. Az adatsorok alapján a globális klímaváltozás hatását lehet majd megfigyelni ezen az érintetlen, fagyos, sivatagos hegyvidéken. Mari Lászlót, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének docensét kérdezzük az expedícióról és az élményeiről.
Rendkívüli magasságok, állandó fagypont alatti hőmérséklet, szárazság, és folyamatos homokfúvás. Megérte a fáradságot a chilei utazás?
Minden kitűzött feladatot sikerült teljesítenünk. A két éve kihelyezett műszerek adatait leolvastuk, akkumulátoraikat feltöltöttük, illetve új mérőállomásokat is telepítettünk.
A korábban elhelyezett műszerek hogyan vészelték át az extrém körülményeket? Nem volt gond az adatok leolvasásával?
Ezeket a mérőállomásokat ilyen körülményekre tervezték, pontosan és jól mértek. Viszont akadt olyan műszer, amit nem találtunk meg. Az egyik területet (szokatlan módon most, nyáron) fél méter hó lepte be, így ahhoz a műszerhez nem fértünk hozzá, de remélhetőleg a következő két évben zavartalanul fog tovább működni. A hegy lábánál elásott egyik mérőnket pedig a rókák ásták ki, s csak pár száz méterrel arrébb, fognyomokkal együtt találtuk meg. De nézzük a jó oldalát, így vannak felszíni hőmérsékleti adataink.
Még szerencse, hogy nem tettek nagyobb kárt.
Igen, főleg, hogy nem csak a műszereket találták meg. Egyik éjjel a mi élelmiszerkészletünket is megtámadták, és néhány órás rókahajsza után sikerült csak mindent biztonságban tudnunk. Egyedül Balázs (Nagy Balázs, ELTE, az exp. vezetője) némi kétszersültje bánta az incidenst.
Visszatérve a kutatás céljára: mire fognak tudni következtetni a mért hőmérsékleti adatokból? Mit érthetünk meg ezáltal a globális klímaváltozásról?
Azért választottuk ezt a vidéket, mert a vizsgálataink az örökfagy területére vonatkoznak, és ez csak ott alakul ki, ahol nincsen állandó hótakaró. Ezen a területen az extrém klimatikus viszonyok miatt a hóhatár 7000 méteren lenne, s szerencsére a legmagasabb csúcs sem ér fel addig (6893m). Így a hideg sivatagi környezetben nyáron a talaj a felszín közelében bizonyos mélységig megolvad, alatta azonban állandó fagy van. Mi a talaj különböző mélységében elhelyezett hőmérőkkel pontos képet kapunk a hőmérsékletingadozásról. A két éve kezdett méréssorozat egy tendenciát fog kirajzolni, ebből tudunk következtetni a klímaváltozás lokális hatására, vagyis hogy nő-e az átlaghőmérséklet. Ezen kívül azt is vizsgálni fogjuk, hogy egy ilyen fagyos-száraz területnél mit jelentene a tartós felmelegedés: ugyanis, ha ilyenkor a talaj mélyebb rétege is felengedne, az olvadékvíz lejjebb tudna hatolni, és ez a felszíni vizek teljes eltűnését okozhatná.
A kutatás témája tehát globálisan fontos, az azonban nem világos, miért éppen magyar kutatóknak kell ilyen messzire utazniuk, hogy a műszereket leolvassák? Nem lehetne esetleg megállapodást kötni a chileiekkel, hogy a karbantartási feladatokat ők végezzék?
Valóban sokkal egyszerűbb lenne, de jelenleg nincs megállapodás a két ország között, aminek a keretében hivatalossá lehetne tenni egy ilyen együttműködést. És más probléma is van: ezekhez a műszerekhez nyáron lehet hozzáférni, akkor azonban az ottani egyetemeken szünet van. Kevés olyan kollégát találunk, aki hajlandó lenne ebbe a projektbe így beszállni. Azért mi megpróbáljuk megszervezni.
Magyarországon viszont nagy esemény az expedíció, rengeteg médium foglalkozott ezzel, sokakat érdekeltek a részletek is. Azok számára, akik eddig követték az eseményeket, elérhetőek lesznek az eredmények és a publikációk?
Igen, a következő pár hónapban feldolgozzuk a mérési adatokat, kielemezzük a mintákat. Az eddigiek alapján születnek majd publikációk, elsősorban angol nyelven. De természetesen minden írásunkat közzé tesszük a honlapunkon is.
(képek forrása: atacama.exedicio.eu)
